Fesztiválindító esszé. Felolvasta a szerző.
A kör a geometriában egy sík azon pontjainak halmaza, azaz mértani helye, amelyek a sík egy meghatározott pontjától (középpont) adott távolságra (sugár) vannak. Ha egy pont a síkban úgy mozog, hogy egy szilárd ponttól való távolsága állandóan ugyanaz, akkor egy önmagába visszatérő görbe vonalat ír le. A kör az egy (1) geometriai analógiája, egy kiterjedéssel rendelkező pont. A geometria legtisztább formája, kezdet és vég nélküli görbe vonal.
Kör az égitestek látszólagos pályájának alakja – de ezzel nem foglalkozom, mint ahogy a ciklometriával (körmérés), geometriával, gráfelmélettel sem. Nem is értek hozzájuk. Foglalkozhatnék a kör fogalmával társadalmi csoport értelemben, hiszen több évtizedig voltam szociológus kutató és még mindig tanítok szociológiát Nagykanizsán a Pannon Egyetemen, ahol részletesen megvitatjuk a turizmus-idegenforgalom és az informatika szakos hallgatókkal a társadalmi körök, csoportok problematikát, hiszen majdani foglalkozásukhoz is fontos ez.
Nem foglalkozom a művészettörténeti körökkel sem, például preraffaeliták, Gresham-kör, Szentendrei-kör, Munka-kör, Zuglói Kör és így tovább, de még a múzeumok, galériák által szervezett körökkel sem (háromnak vagyok hivatalosan is tagja, a kedvenceimnek: a Paul Klee Zentruménak, a berni Beyeler Múzeuménak és a Claude Monet Giverny körnek).
Nem foglalkozom a körrel más művészeti ágakban, mint például az 1998-as japán horrorfilm (címe: Kör), a 2002-es és 2005-ös amerikai horrorfilmmel – A kör – sem. Csak az Edda Művek 1985-ös dalszövegéből (A kör) idézek, amely már utal a későbbiekben elmondandómra: „Kör közepén állok, / Körbevesznek jó barátok / Körbevesznek jó barátok és rosszak. // Kör közepén állok, / Így könnyen eltaláltok… És a refrén: „Ha egyszer odébbállok, / A kör közepéből majd hiányzok, / Rám többé nem találtok, rosszak.”
Nem foglalkozom a számtalan irodalmi megjelenéssel sem. Két idézetet mégis: „Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm” (Babits Mihály), és a másik Simonyi Imre A kör című verséből (vele 1969 és 1976 között nyaranta a Gyulai Művésztelep ürügyén a Százéves cukrászdában fagylaltoztunk melankolikusan): „Egy nap majd elmúlik az öröm / s csak állunk sápadtan és hallgatag / belül valami fájdalmas körön / hol értelmüket vesztik a szavak. (…) Karom lendítem csak belé a tájba / leírván egy végzetes kör ívét: / hová időtlenül vagyunk bezárva”.
Nem foglalkozom a kör pszichoanalitikus értelmezésével sem, amely szerint a kör menedék és anyaöl (lásd Jung: a kör mint énszimbólum). A kiteljesedett tudat.
Akkor miről? Még arról sem, hogy a sejtmagtól, a molekuláktól a Tejútig minden kör alakú. A mi Földünk is (pontosabban gömb).
A kör a négy alapvető geometriai szimbólum egyike. Archetípus, amely átível korszakokon és kultúrákon. A legegyetemesebb szimbólum. A kor szimbolikája összekapcsolja a földet-levegőt-vízet, a földet-poklot-mennyet, a felkelő-delelő-lemenő Napot, a múltat-jelent-jövőt. A kör a leggyakoribb mágikus jel. A kör maga a teremtés és a teremtő is egyben. A kör jelenti a világmindenséget, a határtalan teret, a korlátlan időt a végtelenben, a világot, ahogyan elválik princípiumától. Az isteni azaz Isten anyagi aspektusa, amely képes mindent létrehozni és megszüntetni. Maga az örökkévalóság és a semmi. Az eredeti tökéletesség, kezdet és vég, eredet és betetőzés, végtelenség és befejezettség. Lásd: kör alakú Kozmosz-ábrázolások, Ré korong koronája, Aton szárnyas koronája, Apollón napszekere, Jézus és a szentek körüli dicsfény, Isten trónja. A középkori kozmológiai ábrázolások kör alakúak (Imago Mundi).
A neolitikus építészet: kőkörök (cromlech). Leghíresebbek Stonehenge (Salisbury közelében) kör alakban felállított kövei. Valószínű Nap-szentély. Az őskori, körülbelül 10–15 centiméteres, 25–30 ezer éves paleolit szobrokon, idolokon, amuletteken, kézműves tárgyakon geometrikus elemek a díszítő motívumok, kör, háromszög, spirális és cikcakkos vonalak. Például a Kökénydombi Vénusz köldöke hangsúlyos plasztikus kör, combjain kör és háromszög minták. Babilonban az idő mérésére használták a kör formát. Mezopotámiában és a perzsa kultúrában a Nap és egyben az uralkodó hatalmi szimbóluma. Egyiptomban a napistenek attribútuma, maszkulin princípium. Ré maga a kör, a felkelő Nap, a feltámadás (lásd Théba: A napkorong születése falfestmény VI. Ramszesz sírjából). Delphoiban Apollón temploma, a tholosz kör alakú (Kr. e. 380-ból). Platón a Kr. e. 5. században a világot koncentrikus körök egészeként írja le. A pszichét gömbbel ábrázolja, és állítása szerint Isten is biztosan kör alakú. Platón Atlantisz városát koncentrikus föld- és vízgyűrűk rendszeréből állónak véli (aki olyan szerencsés, mint én, hogy kétszer is voltam a Kr. e. 1500 körül háromnegyedében a tengeri vulkánkitörések miatt felrobbant Szantorini szigeten, az elhiszi Platónnak Atlantisz létezését).
A szent építmények alaprajza az őskorban és az ókorban is és még a kora keresztényeknél is kör alakú (lásd zikkurátok, piramisok, pagodák, etruszk sírok, nomád szentélyek, Ravenna: San Vitale székesegyház). A román kori templomok eleinte kör alakúak. A gótikában a színes rózsaablakok, rozetták kör alakja hirdeti az isteni tökéletességet. A 13. században épült Chartres-i katedrális kőpadlóján a labirintus körbe zárt, a körön belüli íveken csúszkálnak térden a hívők június 21-én, napéjegyenlőségkor. A reneszánsz ideális városok terve is kör alakú, például az Antonio Filarete által készített (1451–1464). Ez esetben a kör a védelem is, az oltalom, a biztonság, az állandóság. A várárok is kör alakú a 10. és a 15. század között, mely nemcsak az ellenségtől, hanem a kóbor szellemektől, démonoktól is védte a várlakókat. Átvitt értelemben oltalmazó kör a gyűrű, a karkötő, az öv és a lánc is. A reneszánszban ismét felelevenítik az antik kör alaprajz centrális templomot, például Bramante Tempiettója, Róma, 15. század; Raffaello Mária eljegyzése című festményén kör alaprajzú az épület, a tökéletességet, az isteni teljességet szimbolizálja (1504, Milánó, Brera). A kereszténységben a kör az isteni, az alfa és az omega. A liturgiában ezt jeleníti meg a körmenet – az archaikus mágikus célzatú körbe foglalás örökségéül. „Deus est circulus” – hirdetik a keresztény templomokban, akárcsak Platón ezer évvel korábban.
Kicsit keletre: Kínában a kör az ég jele, a pekingi Ég temploma is kör alaprajzú. A taoista filozófiában a középponttal ábrázolt kör a legfőbb törvény, a tao jelképe. A zen festészetben az üres vagy a teljesen fekete kör a tér egységét és tökéletességét fejezi ki (=enső).
A buddhizmusban a koncentrikus körök a megvilágosodás lépcsőfokát jelképezik. A kör a belső tökéletesedés utolsó fázisa, a szellem által elért harmónia, az időtlen és örök Nirvána szimbóluma. A buddhista Tan kereke nyolc küllővel a Nemes Nyolcrétű Ösvényre utal. A mandalák is kapcsolódnak a körhöz, a jantrák is, a meditáció eszközei. A kozmikus jelentésű jin és jang is körbe foglalt egység.
A dervisek körtáncáról se feledkezzünk meg.
Mennyi mindenről lehetne, kellene még beszélni! Kör alakú szökőkutakról (például a legeslegkedvencebbek Rómában a Piazza Navonán, egyszerre három is), a kör alakú macskakövekről a kertekben, a római diadalívekről (félkör), a kör alakú városi terekről (Kodály körönd, Oktogon és a hatalmas párizsiak, londoniak, berliniek és az otthonos rómaiak), meg Fortuna kerekéről (a szerencse forgandósága), az olimpiai öt karikáról, a kör mágikus szerepéről az ornamentikában (az idő!). Meg a kerekasztal lovagjairól (Artúr király) és a Dalai Láma kör alakú tanácsairól, meg a kör alakú Földi Paradicsomról (H. Bosch).
Kicsit még a 20. századi geometrikus absztrakcióról, avantgarde-ról. Csak idézzék fel Malevics Fekete körét (1915), Robert Delaunay Első szimultán korongját (1913/14), El Liszickij Prounját (1923), Kandinszkij Körök egy körben (1923) című festményét. Meg Paul Klee mágikus köreit és késői angyalainak kör alakú fejét. Vajda rajzát a barátságról (körbe komponált fejek). Kedves barátunknak, Mózes Katalin festőnek, aki most igazoltan távol (az unokáinál Cambridge-ben) egyik fő motívuma a kör.
Ugrás: illene kitérnem a 18-ra is, hiszen ez itt most a 18. Arnolfini Fesztivál. Ráadásul a két számjegyű szám első tagjának, az egynek a jelentése maga a teremtés, az őskezdet, a kör, a nyolcas pedig az univerzális rend, a végtelen. A 18-as szám az anyagi és a szellemi konfliktus száma, az összetett számok közül a legbonyolultabb. Rendszerint perpatvarokat, ellenséges légkört okoz. Nem kedvelem, nagyon nem, ezért hagyjuk. (Na még annyit: mindenütt egybehangzóan írják, a 18-as ember anyagias, pénzhajhászó, örökös előnyökhöz jutás motiválja stb. stb. Szeretem a spirituális 17-est, a kedvenc számom, és a 19-est is, ő a „mennyek fejedelme”, a legszerencsésebb szám. Na majd jövőre, hölgyeim és uraim!)
És még: az Arnolfini Fesztiválokon – az elmúlt 17-en – mindig voltak képzőművészeti bemutatók, kiállítások. Az én fejemben ez összeállt egy csoporttá, azaz körré: Arnolfini Körré. Olyannyira, hogy kiállításokat fogok rendezni többek részvételével 2016 januárjában Óbudán, az Artézi Galériában és 2016 júniusában Lovason, a Nagy Gyula Alapítvány Galériájában – aztán meglátjuk. Mi a közös Gábos József, Kováts Bori, Lakner Zsuzsa, Láng Eszter, Mózes Kati, Zsubori Ervin munkáiban? És persze mások is megnevezhetők, talán idesorolhatók, például T. Horváth Éva, Alföldi László, Kováts Albert, Torma Cauli László, Géczi János. Csak az Arnolfini Fesztivál, az Arnolfini Szalon köti össze őket, vagy talán más is? Meglátom. Meglátjuk. Szóval mégiscsak egy társadalmi körrel zárom az elöljáró beszédemet, ahogy egy szociológushoz illik.
Pedig eredetileg azt terveztem, hogy eléneklem: „Körben áll egy kislányka, lássuk, ki lesz a párja, lássuk, kit szeret a legjobban, avval forduljon gyorsan…”
Fotó: Kovács Zoltán.