1
néha azt
játszom, engedem a kezem a ceruzával
rajzoljon amit akar
köröket és ellipsziseket meg elferdült kubusokat
és hullámot hullám hátán
csak folyik a sok víz, kiönt a tenger
és kagylókat sodor a partra
gyöngyök bújnak bennük
enyém a rózsaszín
2
elteszem
gyöngyömet a ferde kubusba
vágok rajta egy kicsi lyukat az oldalán
mikor belenézek hogy ott van-e a gyöngy
hajnali ragyogással fénylik
a múló idő mélyén
ez még csak a harmadik játék
gyöngyökkel, szavakkal
apró, színes kavicsokkal
egyszer valaki megtanított snóblizni
de már elfelejtettem a játékot
ahogyan őt is
3
néha szép
szavakat gyűjtök
mint a rőzsegyűjtő
lángra kapnak ezek is
cipelem magammal az égő batyut
senki sem tudja rajtam kívül
mi van benne
tüzet viszek nem látjátok
4
az óramutató
mindig előre megy
az az előre amerre halad
de láttam egy kiállítást
ott az órák visszafelé mentek
szeret az alkotója is játszani
akárcsak én
valaki játékos kedvében
a maga képére teremtette őt is
engem is
5
kár hogy Kosztolányi megírta a tintás versét
most én is megírnám azokat az álmaimat
ahol színes tintákat engedek
szabadon kószálni a papíron
a szabadság lehetőséget teremt
a játékra
a papír széle korlát amelyen
átfolyik a tinta
kék vagy piros vagy sárga zöld
akarsz-e forradalmat játszani?
6
amikor hároméves
voltam
kertet játszottam
ástam ültettem locsoltam
és minden órában megnéztem
kinőtt-e már a petrezselyem
az ablak alatt
a kertet körbeszúrkáltam fadarabkákkal
nehogy a hangyák és a rózsabogarak
kárt tegyenek az ültetvényben
7
ez
szeredában volt
ez a kerti játék
de arra már nem emlékszem
kinőtt-e végre a petrezselyem
csak a bábszínházra
amit később már nagyobbacskán
a veranda ablakában rendeztem
és amikor gyerekeim lettek
ugyanazokat a színdarabokat
adtam elő nekik fakanál bábukkal
amiket együtt készítettünk
8
nekem a
versírás is játék
és amikor már nem lenne az
nem is lenne érdemes csinálni
egyszer megírtam Faludynak
az összes György nevű barátomat
meg az írókat, akiket szeretek
Konrádot például
meg az apámat is
aki nem volt ugyan író
de György volt ő is
és remekül fényképezett
9
most pont a
költő utcába igyekszem
ez is egy játék
hogy Szombathy pont április 11-re
időzítette a kiállítását
és pont ebbe az utcába
10
Szigliget
befogadott
ezen én váltig csodálkozom
ülök az Esterházy-kastélyban
a vörös tapétás szoba ablaka előtt
nézem az ősfás parkot
és azt játszom ez itt Genf
a Route de Malagnou cent vingt-cinq
és mindjárt megjelenik Elena és a kertész
11
vajon az
álom játék vagy valóság?
itt már harmadik napja esik
a balaton egybeér az éggel
és nem látszik, hol végződik
az egyik, hol kezdődik a másik
én meg azt álmodtam hajnal előtt
hogy kint ragyogó napsütés van
12
A babázás
kiskoromban a lányok
kedvenc játéka volt.
Én is szabtam, varrtam,
Bíró Ilonka nénihez szaladgáltam
rongyért – így hívtuk a szabáskor leesett
anyagot, a babákat óvodába vittük,
tartottunk nekik iskolai órákat
és gyógyítottuk, mert természetesen
meg is betegedtek
13
Tizennégy
éves voltam, amikor
az utolsó babát kisírtam
édesanyámtól
Gyarmati Tamásról neveztem el
rövidre vágtam a haját
és fiúruhába bujtattam
de aztán már nem érdekelt
rövidesen elajándékoztam egy
nálam kisebb lánykának.
14
összeszedegetem
gyermekkorom szavait
ez is egy játék
verset írok belőlük
ler, bütü, csihány
potyoló, lapító,
szilke, facska,
ángyika, vetrece.
15
franciául is
tudtam olyan szavakat,
amelyeket már senki sem ért
Corneille és Racine drámáiból
szedtem őket, amikor először
használtam élőbeszédben, az első
franciaországi látogatásomkor,
azt mondták, úgy beszélek,
mintha színpadon játszanék.
16
anyukám is
játszik velem,
azt játssza, kicsi baba,
etetem, itatom, nyitja a száját,
nem ízlik, kiköpi,
aztán csak nevetünk,
százhárom éves,
sír, nevet.
17
rossz evő
voltam, meg a húgom is
esténként, hogy a kakaót megigyuk,
anyukám árnyjátékot játszott a falon:
idd meg a kakaót, mondta,
mert ha nem, jön a tömőkéz, megtöm
igya meg ő, mondtuk kórusban
de azért megittuk,
mert utána következett a mese
18
az
árnyjátékot szerettük,
olyan volt, mint a bábszínház,
apánk tudott mindenféle állatot a kezével,
meg fákat is, és utánozta a hangjukat:
fúj a szél, sssss, sssss, béget a bárány, beee.
19
volt
rollerünk, nekem piros, Évának kék.
elengedtek rollerezni a másik utcába,
mert a mi járdánk göröngyös volt,
ott nem lehetett.
20
Kupán
nagyapánk nagy kártyás volt,
megtanított máriásozni még hétéves koromban
de mire felnőttem, elfelejtettem.
21
vajon a halál felfogható játékként?
Versét Láng Eszter olvasta fel (Fotó: FotonFotó)