(1)
lágy, tiszta hajnal.
könnyűség, csilló pára.
lepkék, levelek.
(2)
álmom piros, kék
és sárga. összekent hold
kél álmaimban.
(3)
kisgyerek vagyok.
szívemhez lelkek, számhoz
lapocka néha.
(4)
a világ széthull,
egy halom determinált
nincs bokra virág.
(5)
babrált a fény,
imbolygott tétovázva.
hunyorgott felém.
(6)
hallgatag, fényes
teherpályaudvaron
harmatos a csönd.
(7)
szívében őrzi
az életet magának.
tudja: bármikor.
(8)
sírni, szeretni,
csak terheim feledni,
nevetni esőt.
(9)
itt kívül ég, ott
belül hevül. magadnak
vagy magyarázat.
(10)
fölfeslik az est.
álmaim szövedéke
véletlen megint.
(11)
nyirkos csillagok
hallgatag ifjúságod
fölött: Göncölök.
(12)
a fülke-fényben
könyöklök. fényes éjben
örök nappalok.
(13)
hűvös a hajnal,
fagy fényesül hajamra.
forgács-fény suhint.
(14)
búzában, ólban,
világon, kolostorban:
hétszer légy magad!
(15)
ruhák az égen,
némán, suhogva. ember
voltam ölében.
(16)
a város hallgat,
a Duna mint dinnyehéj.
termékeny a mély.
(17)
karóval kőbe,
virággal éjszaka. mint
bolond menekülsz.
(18)
a dunna, az ég,
a villamos meg a rét,
a ház is. aludj.
(19)
játszik az ember,
végül szétnéz hangtalan:
a semmi vacog.
(20)
bizonyság lennél,
hogy szerettek, bocsánat.
utánad bánat.
(21)
íme hát éltem,
s voltam hibátlanul
magam. hiába.
Haikuk: Zsubori Ervin
Szavak: József Attila
(1-12) Eszmélet | (13) Favágó | (14) A hetedik | (15) Mama | (16) A Dunánál | (17) Karóval jöttél | (18) Altató | (19) Reménytelenül | (20) Tudod, hogy nincs bocsánat | (21) Íme, hát megleltem hazámat…
Versét Zsubori Ervin olvasta fel (Fotó: Kovács Zoltán).