Zsubori Ervin: 21 haiku – József Attila szavaival

(1)

lágy, tiszta hajnal.
könnyűség, csilló pára.
lepkék, levelek.

(2)

álmom piros, kék
és sárga. összekent hold
kél álmaimban.

(3)

kisgyerek vagyok.
szívemhez lelkek, számhoz
lapocka néha.

(4)

a világ széthull,
egy halom determinált
nincs bokra virág.

(5)

babrált a fény,
imbolygott tétovázva.
hunyorgott felém.

(6)

hallgatag, fényes
teherpályaudvaron
harmatos a csönd.

(7)

szívében őrzi
az életet magának.
tudja: bármikor.

(8)

sírni, szeretni,
csak terheim feledni,
nevetni esőt.

(9)

itt kívül ég, ott
belül hevül. magadnak
vagy magyarázat.

(10)

fölfeslik az est.
álmaim szövedéke
véletlen megint.

(11)

nyirkos csillagok
hallgatag ifjúságod
fölött: Göncölök.

(12)

a fülke-fényben
könyöklök. fényes éjben
örök nappalok.

(13)

hűvös a hajnal,
fagy fényesül hajamra.
forgács-fény suhint.

(14)

búzában, ólban,
világon, kolostorban:
hétszer légy magad!

(15)

ruhák az égen,
némán, suhogva. ember
voltam ölében.

(16)

a város hallgat,
a Duna mint dinnyehéj.
termékeny a mély.

(17)

karóval kőbe,
virággal éjszaka. mint
bolond menekülsz.

(18)

a dunna, az ég,
a villamos meg a rét,
a ház is. aludj.

(19)

játszik az ember,
végül szétnéz hangtalan:
a semmi vacog.

(20)

bizonyság lennél,
hogy szerettek, bocsánat.
utánad bánat.

(21)

íme hát éltem,
s voltam hibátlanul
magam. hiába.


Haikuk: Zsubori Ervin
Szavak: József Attila
(1-12) Eszmélet | (13) Favágó | (14) A hetedik | (15) Mama | (16) A Dunánál | (17) Karóval jöttél | (18) Altató | (19) Reménytelenül | (20) Tudod, hogy nincs bocsánat | (21) Íme, hát megleltem hazámat…


Versét Zsubori Ervin olvasta fel (Fotó: Kovács Zoltán).