S. Nagy Katalin: Idézetek az időről

„Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak… Ideje van a hallgatásnak és ideje a szólásnak… Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek… Minden emberi cselekvésnek megvan az ideje, amit Isten tesz, az megáll. Ami most történik, régen megvan és ami következik, immár megvolt…”

+ + +

S. Nagy Katalin: A kör

„A kör a leggyakoribb mágikus jel. A kör maga a teremtés és a teremtő is egyben. A kör jelenti a világmindenséget, a határtalan teret, a korlátlan időt a végtelenben, a világot, ahogyan elválik princípiumától.” Fesztiválindító esszé. Felolvasta a szerző.

+ + +

Kováts Albert: Áradó jelek

„A művész szeret úgynevezett jelekkel operálni, jelekkel kompozíciót építeni. Ezek változatos, lazán geometrikus formák, melyekhez nem kapcsolódik konkrét jelentés; a nézőre bízatik, hogy a műbeli kontextusuktól és önnön hangulatától függően hogyan értelmezi, vagy inkább miként érzi a sugalmazásukat, jelen esetben azt, hogy miről is árulkodnak a jelek.” Kováts Albert megnyitója Kelemen Kata kiállítása elé.

+ + +

Zsubori Ervin: Néhány pillanattal később

„Mert végül is néhány pillanat alatt dől el minden. Az egyik pillanatban még nem vagyunk, a másikban már vagyunk. Az egyik pillanatban még magunk vagyunk, néhány pillanattal később már hozzánk tartozik valaki.” – Petróczy András kiállítása elé.

+ + +

Hoffmann Márta: Rorschachtól Iscsuig

Iscsu minden munkájában ott van a csintalanság, a meglepetés, egy kis paradoxon, a váratlanság, pajkosság. A lovak bicikliznek, a halak vitorláshajóként szelik a habokat, a fák levelei közül előgöndörödő kacsok ölelkezve fonódnak össze. A kép alján megbúvó üzekedő sündisznókról nem is beszélve.

+ + +