Hoffmann Márta: Repeta, azaz sült kolbász, újratöltve

„Mert a sült kolbász verhetetlen, a maga végtelen egyszerűségével, primitív ösztönlénységével. Ahogy egyesíti magában a sült szalonna hasonlóképp ellenállhatatlan illatát a legmagyarosabb, legautentikusabb, leghazaibb, kalocsai mintás terítő nélkül is helyjelölőként működő fokhagymás-paprikás illattal. És ahogy mégiscsak egyedi, mindentől különböző, csak rá jellemző sült kolbász illata van. Amiből bizony bármikor képes az ember repetázni.”

+ + +

Siposs Zoltán: A tanú

Tanúként vagyok itt, mert a vendéglátó házaspár egyik esküvői tanúja én voltam. Tanúként ugyanakkor azért is, mert állítólag én lennék az, aki e rendezvény gazdáit az Arnolfini házaspárhoz hasonlította.

+ + +

S. Nagy Katalin: Idézetek az időről

„Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak… Ideje van a hallgatásnak és ideje a szólásnak… Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek… Minden emberi cselekvésnek megvan az ideje, amit Isten tesz, az megáll. Ami most történik, régen megvan és ami következik, immár megvolt…”

+ + +

S. Nagy Katalin: A kör

„A kör a leggyakoribb mágikus jel. A kör maga a teremtés és a teremtő is egyben. A kör jelenti a világmindenséget, a határtalan teret, a korlátlan időt a végtelenben, a világot, ahogyan elválik princípiumától.” Fesztiválindító esszé. Felolvasta a szerző.

+ + +

Kováts Albert: Áradó jelek

„A művész szeret úgynevezett jelekkel operálni, jelekkel kompozíciót építeni. Ezek változatos, lazán geometrikus formák, melyekhez nem kapcsolódik konkrét jelentés; a nézőre bízatik, hogy a műbeli kontextusuktól és önnön hangulatától függően hogyan értelmezi, vagy inkább miként érzi a sugalmazásukat, jelen esetben azt, hogy miről is árulkodnak a jelek.” Kováts Albert megnyitója Kelemen Kata kiállítása elé.

+ + +