Tenke István: Újra él – megnyitó

Kétezerhuszonegy áprilisában elkezdődött egy közös gondolkodás Beck Zolival, a 30Y frontemberével, hogy a zenekar megjelenését valamilyen egyedi színpadképpel gazdagítsuk. Ez év februárjában fogalmazódott meg az az igény, hogy a színpadon embereket és állatokat ábrázoló figurák jelenjenek meg, de csak a körvonalukkal, sziluettjükkel ábrázolva.

Egyrészt rögtön pánikba estem ettől a felkéréstől, és azonnal jeleztem, hogy nem vagyok képes valósághű ábrázolásra, esetleg valamiféle szürreális, antropomorf lényeket tudok létrehozni. Másrészt azonnal eszembe jutott, hogy a nyolcvanas évek zenekarainak (Balkán FuTourist, Bizottság, 2. Műsor Tánczenekar) színpadi megjelenése mennyivel gazdagabb térbeli vizuális élményt jelentett, mint a maiaké, és ezzel együtt ez a kihívás már nagy izgalommal töltött el.

A korábbi „analóg” megjelenést mára teljes mértékben átvette a digitális kánon: a zenekarok mögötti felületen a VJ által elkészített képi anyag fut, két oldalon pedig irtózatos méretű LED kivetítők biztosítják, hogy a koncert minden apró részlete láthatóvá váljon. A színes mozgó fényekkel együtt ez a fajta megjelenés egy magával sodró vizuális tripet jelent, de számomra ez több alkalommal okozott már émelyítő, gyomorforgató érzést.

Vissza akartunk tehát lépni kettőt, és egyet előre: azaz létrehozni valós figurákat, alakokat, szobrokat, díszletet, embereket, állatokat, de némileg megtartva a technika adta lehetőségeket. A két-három méter magasságú emberállatok LED kontúrvilágítást kaptak, vagy a teljes felülettel megjelenők színes fényekkel keltek életre a koncert folyamán. Aztán ezeket a rajzokat Píty…Super 33, a 30Y VJ-je animálta, a fény körbefuttatásával pedig létrehozta az egyvonalas rajzok születési metodikájával teljesen azonos vizuális megjelenítést.

No, de hogyan születtek a rajzok? – kérdezhetnétek. Természetesen nehezen indult, hiszen ott kezdődött, hogy a kedvenc rajztollaimhoz már nem forgalmaznak tintapatront, és egyébként is rég beszáradtak. Aztán a technikai nehézségeken valahogyan túllendülve, egy hét alatt tele lett egy 30Y-nak dedikált füzet, két hónap alatt pedig több mint kétszáz rajz született.

Ezen egyvonalas rajzolásnál ugyanaz jelenti a legnagyobb nehézséget, mint ami ennek a rajzolási módnak a végtelen izgalmát is: előttem van egy szűz fehér papírlap, adott egy kedvenc rajztoll, s egy kivételes pillanat. El kell indítanom egy vonalat egy pontban, majd ugyanoda visszaérkezve létre kell jönnie a rajznak… és nem hibázhatok!

Ugyanoda érkezünk, ahonnan indulunk. Egyetlen ki nem tervelt gondolat és mozdulat, aminek tökéletesnek kell lennie.

Gyakran becsukott szemmel ismétlem ugyanezt, vagy kisebb füzetlapokon trenírozok. A lényeg, hogy sohase lépjek ki e távoli világból, minden alkalommal nyitva hagyjam az ajtót, és minden alkalommal újra visszatérjek.

Ezt teszem mióta élek. Újra és újra.

Budapest, 2022. szeptember 4.


Elhangzott 2022. szeptember 24-én Szigetszentmiklóson, a 23. Arnolfini (Újra) Fesztiválon, az Arnolfini Galériában, Tenke István: Újra él című kiállításának megnyitójaként | Fotók: Zsubori Ervin | A 30Y zenekar színpadképének fotóját Tenke István készítette | A festőállványra helyezett munkán, Tenke István iskolai füzetében, a szöveg a 70-es évek elejéről, a rajz a 70-es évek végéről származik.


A kiállítás címadó dala > 30Y: újra él


> Tenke István: Újra él – a kiállítás rajzai