Barna Róbert versei

fékezés

még villog a küllő
még lendül a pedál
de már elkezdődött
a fokozatos fékezés
mert nem akarok
az út végére érni

jó ez a lassítás
jó ez a kis haladék
még hajtom
még pazarlom
az erőm

de már utolért a bűntudat
és az aggodalom is előkerült
hogy fölösleges volt az út
hogy hiába tekertem
az öröklét felé


bolondozok

elismerem, hogy bolond vagyok
a többiek fonákja
ez itt egy vállrándítás
éppen bolondozok

a mosolyommal játszom
meg bukfencezek is
de majd megkomolyodom

most még csak
gyakorlom a nevetést
ha úgy vesszük, ha, ha
talán ez máris
hahotázásnak tűnik
pedig csak a feltételes mód

ha, ha, ha
ha jól feltételezem
ha Önök most
rajtam röhögnek
annak nem csak
én vagyok az oka

ez a cirkusz, tényleg
annyira nevetséges


a mesebeli hős

a névtelenek
oldalára állok
arra az oldalra
írom fel magam
ami még üres
egy szép fehér
papírra

mert tudom, hogy majd
úgy gondolnak rám
mint arra, aki hol volt
hol nem volt
mint a mesebeli hősre
akiről nem tudni, hogy
élt vagy nem élt
akinek a léte
akkor sem bizonyított
ha papírja van róla

hát itt van ez a papír
ezt lobogtatom
ezzel integetek neked
hahó!
ez az én lobogóm
ez a fehér zászló
ami itt annyit jelent
hogy megadom magam


Elhangzottak a Költészet a karanténban videósorozat 3. részében, a szerző előadásában.


:: Géczi János, Láng ESzter és Barna Róbert versei (film)