Újrahasznosítható esszévers
Főszóhajtás Drozsnyik István művészetéről,
Tompa-emlékszobra kapcsán is,
a hernádkaki Vidám Páva Tompa Mihály Kultúrkert és Alkotóház esztendős évfordulójára
Te: bakája a mindenségnek / Én: kadettja valami másnak.
Odaadnám tiszti kesztyűmet / cserébe a bakaruhának.
Pilinszky János: Újra József Attila Szentpéterváron újra hát megértem
Mondtam magamban hogy Lenin ledől
Baka István: Szentpéterváron újra
A Mir megtette kötelességét. A Jókai-
összes ma Tompa-összesek, Vass-összeesek körül kering Kakon,
ahol a béke fölfogható
ajtó alatti
vagy padló feletti éknek. Kéknek az űrzavaros
idők foghatók fel.
Eltökélni nem könnyű
Drozsnyikról, hogy nő- vagy kőszobor-e inkább, dákói
drákói szigonnyal milyen úszókat
milyen mélyen sebeznek a nyílt tengeren.
Szeretem az űrbelű szót.
Béláim úrban, belűim űrben. Az űr alva született ötlet.
Love me Kondor. Az űr maga a szemét.
A pompa a Mihály. Kondor a Kondornak semét sem fájja ki.
Petőfi Tompának kifájta.
Drozsnyik kifajta-kék?
Többen lennének színében benne, ha fonákul,
fenéken
egyedül
állna,
belezne űrt, állomást. Egyedül a semerkélő,
semmire kellő esőben,
itt van újra, s szép, mint mindig, énnek az M:
Mondanom sem kell.
Mondandómhoz semüveg.
Cogito ergo sem. Kondorkodom, tehát vagyok. Esősemek.
Újra, csak újra a súlyuk. Egyesek űrlegelnek, mások üt-
legelnek. Esősemek. Súlyaik csak.
Drozsnyikkal, akinek több drákója lehet,
mint szigora, az Avason felöntünk,
ha csak gondolatban is, jó pár Kondor-keserűt.
Fejünk felett a múló évek,
málló avasi keselyűk újabb és újabb kört fizetnek.
Hideg is van, fázatnak újaik.
Kun Marcella a föl-földobott nő.
Halva kicsi országa, alva jön fia, halva jár. Ujjai: ujjaink.
Maradjunk a hideg főszoborban.
Bormegye kapitány, Dr. Ispán, abban a főszó is benn,
s benn a bor is, főszót felhajtok,
sokadik avasi keselyűt, smaragdzöld szófán a főszót.
Bogozt bőgőzttel keverünk. Hideget rideggel sosem.
Nagybogozó nagybőgős, nagybőgőző nagybogozós.
Borgőzről nem is.
Faszón a szólóm, smaragdzöld.
Csak ülök és semélek.
Felszállott a páwa, felment a wármegyeház ára.
Az újraelosztás mintha újraleosztás:
apám híres koronaőr,
anyám hajkoronájának híres őre.
Anyám hajkoronáját csak magas rangú tiszt túrhatja,
váshatja, wésheti össze, azt is csak jelenlétében.
Tiszti Klub, boldog szilweszternek,
vastagbél-dobog szívrendszerek,
én megint csak nagyanyámra hagyva,
szinte rá vagyok
aggatva, hagyatva mindig,
bokorszobrokról, szóbokrokról mesél.
Ma sok államférfit idéznek.
Drozsnyik Rádió, Diósgyőr. Ma sok álomférfit.
Marcella, az álomnő arca lőcsei fehér,
szóba szentül Deák,
a haza Költse
y.
Az űr egy álló más. Én vagyok az igazság, a kút, a félek.
Stílusom mániákus kriszrealizmus. The Road to Hell.
Nílusom maga a szóember.
Így kerül szóba Bölcs Dr. Ozsnyik,
költs,
s a magyarok nyílusaitól mentsenek minket,
szószobraid, szobor-szószaid.
Szobor-sósborszeszeid egyes
mások szerint bogozhatóak,
másik egyesek bogozhatatlannak nyírják.
Nekiáll, nekiül az ember mindőjük szerint,
bogoz, borgőz, sós bort szed, s arra ébred:
a sem a félek tükre.
Megnézik, mit alkotott.
Az egyik behódol, a másik lehidal.
Rácsodálkozók teszik ki a sereget.
Szentpétervár, Jani cár.
A szűkre élt sem: borotvaéles tekintet.
A tágra nyílt: bor, oltva, fényes, felintett.
Egyetértés az egyet nem értésben, a féltésben nyílik:
áll-e majd drákóival a szigony,
áll-e egyenest Kakon Drozsnyik Tompa-szobra.
Állnak-e Bereken szitakötők parancsszóra.
Áll, állnak. TimPannonból nem lesz Tompa-non.
Bölcs Mama intelligens szólopó,
jaj de jó, hogy köztünk élsz,
tenálad nem lehet senki felettesed. Ki felett lesed
vajon most megváltatlan sírhelyed?
Kit temetnek rád, hány szót,
miféle szobrokat semelnek fölétek?
Föletéttek a földet,
a betonaljat már? Drozsnyikot küldjem rád,
hogy eleven verset újítson, habarcsoljon?
Habár szóljon Mama: de nem is tudom,
ő hogyan szólított.
Drozsnyik minden szobrának sebét, világát tudja.
Itsen lever. A térd: lepel.
Hogy merre, kik mennek, milyen úton, azt is tudja még.
Egynyári, mi rágja,
a vicsorgó vörös: lő. Fájdalom.
Apám csapatszellem,
agyvize Tompa semgödrébe csepereg.
Anyám szellemcsap,
kinyit, bezár. Semerkél.
A legtöbb kő úgy nyit, ahogy a legfőbb nő bezár.
Ezekről is Drozsnyik könyveiből tudok.
Kéket láthatott anyám utoljára, kéket apám.
Közös kékük lehet a vége
egytől az újráig, újrától az egyig.
Talán szobruk is van,
vagy lesz közös: Kak vége is kék. A kék vége is Kak.
Drozsnyik kaki Tompa-szobrán
égméter-magasan a kékvégűre festett vas
pávatoll ferdülve áll. Állítsam helyre, azt mondja.
Mama is mondott ilyet. Apám, anyám is.
Nem tudom, mi a hely. Mi honnan nézve jó.
Annyit tudhatok, hogy akad csecs,
akad szopó, akiben meg nő az értelem.
A férfi maga által ölve,
dőlve, újra
és újra
egy ismerős gödör-görbét az ég felé szörnyít,
Tompát pompásan idézve.
Semelgetek:
előfordul, ha Drozsnyik a maga által
versnek tartott verseit olvasom,
nem hiszek a sememnek. Megnyugtat,
ő ugyanígy van énvelem. Sugalljuk: eljöhet pillanat,
amikor azt kell tenni, amire a semmi számít.
A sem nem számít a mire sem.
A súgás alja: hajszolni a szófőt.
A besúgásé: maj’szólni, ha nem szól más.
Nézem szobrait, mezőin dolgoznak:
bajnők-csapatok Európa kapája.
Tápsó. Kupa. Fagyharang.
Az újra ugyanaz, mint a megest.
A megejt nem ugyanaz, mint az útra.
Besúgom: A smaragd románca.
Amikor ezen a filmen rötyögök
egy népkerti kocsma alagsorában,
még a tiltott gyümölcs íze, Rambókkal,
zombikkal együtt.
Iron Maiden a gitárszólókkal,
újra és újra nem könnyű kipengetni
a huszonhárom forint belépőt.
Ma ennyiért hány deka vasat adnak, pl. szoborhoz.
Ma ennyiért hány deka szobrot adnak, pl. vashoz.
Hányszor hány deka avasit.
Tompa mennyi, amikor Kakon avasít.
Amikor kezd lenni hideg, a belépő drágul,
a kandallózót ilyenkor már nem hallja
kalandozónak senki semberfia,
mégis Tompa Mihály Népkertből megfújt
mellszobráról papolunk,
lehet, addig azt hiszem, mellszobrai csak nőknek,
teszem azt, kaffkamargitféleségeknek akadnak például.
Tompa melle meg vala fújva. Meg a pávátlan feje is.
Drozsnyik Tompa-Szobrát a Hernád benyeli.
Benyeri a Hernádot,
amikor itt él, nem Drozsnyikról beszélek,
közelebb foly hozzá még közbeszéd,
tojó ügyeiben lehunyja CSOK-szemét a ház,
a duma alatt két sem
közt hallszik
a kétrét hajtott ősz,
éléből esőt présel az élet Kakos oldala.
A film fűszerepét játszó gyepmesterekből
gyedmestereket képeznek.
Hiába a folyó,
tócska címeket cövekel köteteinek.
Tűzben dideregve. Térdeplő időben. Kifehéredett idő.
Becsvágyból Bőcs-vágy,
a mosónők korahajnalban jobban hallnak,
feslettet festettnek.
Dinnyét szereti, sinka és mudi keverék, dinnyertes kutya,
Miskolc város és Hernádkak Község Szépegésze.
Sajnos nem tudom,
Tompának volt-e saját kutyája. Ha volt is, hány.
Drozsnyiknak azt hiszem, egy sincs.
Mennyit hány, azt sem tudom.
Azt igen, hogy annak is értéke adódik,
mindahány része talpára tapadhat,
hordja szét fűjére, fájára: képződik egy szobortalp ára.
Kertje rím, a magány kenhetetlen a növekvő árra.
Árvíz elleni szoborvédmű.
A Nagy Bibin seme láttára több csendes, pihe nő.
A kertéjben az utolsó láncsem tűnik sembe.
A parkertollat parkerdőnek,
az estébét estébennek már őz hallja,
egyszer kiderül majd, hogy öreg néne színes tájékoztatásául
reszketődünk-e inkább,
vagy rekesztődünk világmagunkból kifele.
Lemennek hozzá ezek az állatok
a hegyről, Kakolnak befelé az ablakon.
Hanyas vagy, István, te font- és frontember?
Magjaid kelőképesek?
Időzsenik? Fél gyomorsavakból is megértjük egymást?
Ha más nem, félsz-szavakból is?
Torkolatszüzek tüzei világosítják,
világmindenesítik a fohászt:
imádkozzál és foltozzál. A varrónők Zorán halnak.
Március idusán se fog eszükbe jutni az a sor,
a sortörés, ami megváltó lehetett volna abban a pillanatban,
amikor eszükbe jut. Egy vérzés mindent eltakar.
A törvény nálunk dől le majd.
A hernádkaki nép, akár a bereki, különös fajta,
nem tartja be az ajánlott húsz perc szobornézési- vagy fürdésidőt,
szobor és fürdő egybeesik.
Szerinte vagy jóval kevesebbet,
vagy jóval többet ajánlott neki szobornézni, fürdőidőzni.
Ki van táblázva pedig, Kakon is,
hogy egy szobor Drozsnyiké,
Bereken jóval több helyen ajánlják kitáblázva
az ajánlott fürdésidőt, szobrokat,
mint azt gondolná a nép, legyen az bereki vagy nembereki.
Kakon hasznos információnak vélik,
hogy Drozsnyik szobrozta, amit,
és nem mi vittünk csak úgy oda vasat,
ástunk neki másfél méter mélyre,
Bereken fúrtak, mennyivel több méterre.
Drozsnyik fölfelé szobroz, Berek lefelé szóbronz.
Sorsfordító tudomásulvételi erővel
a bereki nép elmondása szerint
Körmendi Lajos mondatai bírnak,
egymásnak ajánlja a nép, bereki a nemberekinek,
Körmendi egyes mondatait,
sokat beszélnek a mindenféle népek Lajos egyes mondatairól,
ami hatással van rájuk,
itt van egy ember, történetesen a Lajos, aki a köznapjaikról ír,
köznapi történeteiket olvassák vissza a népek húsz perc alatt,
fürdés előtt, alatt vagy után,
de mindenképpen fürdéstörténéseikkel velejáróan,
alaposan elolvasható lapban.
Berekfürdőn a fürdéstörténés lényegbeli lételem,
létfontos dolgok dőlnek el, meg,
húszpercek alatt a fürdőben,
a bereki nép történései innen jutnak el a fővárosba,
Lajos mondatai által jutnak el,
Lajos a bereki, Drozsnyik a Kak-nép szócsöve,
fürdőtörténetíró, aki nem a fürdő történetét,
hanem a fürdőben történt történetek történeteit írja,
adomákat gyűjt, adomezt, adomazt, mondja a bereki nép,
írjad meg, Lajos, húszperceinket,
tartsál be, akiknek kell, legyél a szócsövünk,
ne mondhassuk, hogy befürdik a bereki nép,
hallassuk a bereki néphangot,
ajánljuk, húsz percig, magunkat,
Drozsnyik szobra Hernádkakról ugyanígy beszél,
húsz perc ajánlott a nézés-beszélési idő,
a kevesebbtől még nem lett olyan baja senkinek,
mint amilyeneket a többjétől szerezne a nembereki nép,
az ajánlottan nem kötelező érvényű
fürdésidő betartását
mindenki magára nézve gondolhatja ajánlottnak.
Erről is beszélnek a bereki népek,
a mindenki alatt most értsük
a bereki és a nembereki népet egyaránt,
a népet összevéve,
a magára nézvét pedig annak, aminek,
mindenki nézzen magára és magába, mennyire bereki,
Kakon mennyire tompai.
Kérdem Lajost, te Lajos, elfigyeled-e a bereki nép elfigyelését,
ahogyan a bereki nép elfigyeli a nembereki nép vízbelépését,
elfigyeled-e, hogy figyelik el a vízbemenéskori arcváltozásokat,
tudnál-e Tompáról,
mit figyelne el ma, ha a Hernádba mártózni menne.
Azt mondja, elfigyeli, de hogy én elfigyelem-e, kérdi,
elfigyelem-e a vízbelépés és az elhelyezkedés közbeni történéseket,
amíg el nem helyezkedik az ember,
ki hogyan és hova helyezkedik,
mit kezd első percében
az elhelyezkedett bereknép és nembereknép,
a nép összevéve a kakiakkal.
Azt mondom, elfigyelem,
az a pár perc, ami bele kell hogy essen az ajánlott húszba,
sok mindent elárul a bereki helyzetekről,
neked elárul-e, kérdem Lajost, kérdem Istvánt.
Nekem elárul, azt mondja Lajos, azt mondja István,
ezek egy vízfőről fakadnak?
Tisztán átjön, ami a szárazon történik a napokban,
vagy épp történelem előtti időkben,
és tisztán át fog jönni a szárazon, innen kilépve,
ami történik itt, ismeretlen emberek közt is akár.
Azt gondolná újra az ember,
elmélyült bereki vers csak Berekfürdőn születhet,
ezt cáfolja majd az Újra és újracímű alkotás,
melyben elmélyül kakbereki emlékeiben az írója kakbereken,
felidéz a nagyon sok jóból egyet vagy többet konkrétan.
A konkréttan a legfőbb tantárgy mindenhol,
Drozsnyik rozsdája ahogyan Bereken hat a bőrön át,
szívódik fel, szeptemberi vízhőmérsékletekre,
decemberi szűzhóérzékletekre emlékez.
Olyankor a kaki Talált Vágyak Osztálya Berekre áttelepül.
Vagy a bereki Kakra.
A három García újra itt vagy ott szobroz, rövid és hosszú í-
veken egyeznek kí, Petőfí, Araní, Tompaí.
Federico Lorca, Gabriel Márquez, és Andy,
aki nem mellesleg Modiglianit dévajkodja el.
Rajongásom minden triászért.
Akinek dévaj van a fején, ne menjen Kakra.
Barakkfürdő, volt, aki ezt is mondta. Focista, hanyagóljuk szóval.
Drozsnyik liszt,
éjjel-nappal nyitva, sopen és sópen,
élelmi szert korlátozás nélkül kimér,
mindenből kimar El Kondort, El Kótyát, El Vetyélt.
Vasból is tud kocsonyát főzni, képe jó fejbontású.
Elszorult szív hazafelé menet, elszarult íve egy autónak,
integetés az árokba hajtott jármű mellett
szomorúarcot vágó álldogállóknak,
a közelükben úti munkájukat útszélen mímelőknek,
nevezzük őket áldogállóknak,
nem elmenni a dinnyés mellett úgy, hogy nem veszünk dinnyét,
visszanézni a tiszaörsi kálváriadombra,
elágazások előtt töprengeni, én most merre mennék,
nem mindig találom el ugyanis,
hiába járunk errefelé húsz éve,
előfordul, hogy képtelen vagyok
egyes elágazásoknál a helyes útirány felé
tippelnem magamban, megszólalni előre nem merek,
akkor kiderülne, francokat se ér az elágazás-memóriám,
Drozsnyik minden egyes szobrára éppúgy nem emlékszem,
mint saját felhánytorgatott savaimra.
„Miután megszabadult a halál gyötrelmeitől”,
úrszolga mondja ezt temetésen,
a mondat második felére már életképtelen a figyelem.
Képes az élet azon gondolkodtatni,
vannak-e a halálnak gyötrelmei.
Gyötrelmei Drozsnyiknak vannak és vannak Vassnak.
És voltak Körmendinek,
és kinek nem még, pedig feltehetően nem ismerték egymást,
pedig feltehetően igen, mi az ismerés?,
azt hiszem, húsz perc elteltével arra jutok,
gyötrelmei nem az ismeretlen halálnak vannak,
az ismerteknek se nagyon,
hasonlítani semkinek semmijét semkijével semszabad.
És vannak nekem, pedig nem is a halál vagyok,
pedig nem is az élet. Egyes dolgokat is csak úgy semlélek.
Egy szobor tán nem halál sose.
Kétezerkettő szeptember, lehet, szombat,
Lajos eljön a Fürdő utcai lakomba,
két nappal a tábornyitó előtt találkozunk,
eljövünk két nappal a tábornyitó előtt,
hogy beleszagoljunk a levegőbe.
A házinéni boldog, mert ismeri Lajost,
de nem volt még nála, Lajos híres ember,
Berekfürdőn ismerni jó, előnyökkel járhat,
ha indul képviselőnek a házinéni,
útközben bemegyünk egy kisújszállási kocsmába,
a tulaj kávét melegít zománcbögrében,
Drozsnyik zománcairól beszélek a bácsinak,
a bácsi bólogat. Bólogatni jó. Elbólogatjuk: az agár
nem egér, a sáska nem sóska. Levelet hoz ott a rosta.
Az ímél bélyegén, ha a páva játék, a szárny biztos, hogy játkék.
Játszási Kondor-kék.
Azt gondolom, ha lehozom első leptopom a padlásról,
ahová csak mint tárgyat teszem el tizenhét éve,
hogy csak mint tárgyként jó lesz még valamire,
mert csak mint tárgyon kívül nem jó semmire,
működésképtelen, azt gondolom, ha lehozom,
beindít egy folyamatot, aminek köszönhetően megszületik
az Újra és újra című vers.
Tévedek, nem indul be megszülető versfolyamat,
ez a vers nem születik meg, ez a vers nincs,
pedig azt gondolom,
hogy egy Körmendi Lajos halálának évében padlásra vitt,
működésképtelen,
egy majdani, csak mint tárgyként jónak gondolt leptopnak illő lenne
beindítani egy olyan esszéversmegszülető folyamatot,
amihez a Drozsnyik-életműhöz jókora köze van,
lévén rajta írom kétezerkettő szeptember közepén
a berekfürdői könyvemet,
mely az egy nap, egy vers-projektem keretében megszületik,
nem úgy, mint ez a vers. Ezen agyalok egy hetet. Öregszem.
De ez az egész nem igaz,
nincs is Előzuhany kötelező című könyvem,
az Újra és újramegszületik, Körmendi Lajos él,
a padlásomon csak mint tárgyként működőképes
leptopok sorakoznak,
az Előzuhany kötelező tábla,
melyért a szobámba most bemegyek,
hogy kihozzam ide, ahol nem születik meg a vers,
nem is Lajos meglovassítása útján kerül hozzám,
nekem ilyen tábla nélkül mostantól nem élet az otthoni élet,
nekem kell egy ilyen tábla,
vigyed akármelyiket, majd ahonnan hiányzik,
oda csináltatok egyet,
mondja Lajos, elviteti velem a táblát,
megszületteti a verset,
Drozsnyik Tompa-szobrát elültejük, kap előzuhanyt,
kötelező protokollt.
Drozsnyik előzuhanj, kötelező.
Méregetni az első leptopom igencsak kellemes időköltés.
Időtöltést mégsem írhatok,
időtöltés céljából nem csináltam soha semmit,
kivéve tán, mikor a centit vágtam a sorkatonaságnál,
az ember tudja, hogy mennyi ideje van hátra,
méregeti az idejét kifelé előzuhanyilag.
Kétezeröt őszén viszem fel a padlásra Kakon
az első leptopom, kiszuperálódik,
de emlékbe elteszem, egy padhoz kapaszkodván
viszem fel a padlásra,
a Tompás pad hadd lássa,
hogy hagyom a dagadt ruhát hamismásra,
„Vass Tibinek, hátha sűrűbben lemerészkedik ebbe a kunsági
édenbe, hol izzadtunk, fáztunk, de jó volt. Barátsággal
Körmendi Lajos. Berekfürdő, 2002. szept. 12.,”
írja egy könyvébe.
Az is jel-elemző, hogy Drozsnyiktól nincs
egy dedikált sorom se.
Berekfürdőn a művház helyén mozi volt,
Drozsnyik szobra helyén Tompa sétált a Hernád árterében.
Ennek értelmében
a nembereki néparcok grimaszaira kiül a boldogságfintor.
Az a gondom, hogy gondom van azzal,
ha apaszobor és anyaszobor vitatkoznak.
Vagy vitatkozik, mert egyeztetni nem tudok,
nem tanított egyeztetni egyik se
vagy egyik sem, nem tudom, mi helyesebb,
az imádat feléjük vagy hallgatni imádat, Mama,
egyezni meg a mondatban mással.
Másoltatni tudok, a hamismások népéletben tartanak.
Nem biztos, hogy nemzeti a költészet, amit művelek.
Túlságosan az arcomra vagyok tolódva.
Tompa Kakra torlódott,
Drozsnyik Diósgyőrött semtanú, Körmendi Bereken.
Akik összevesznek a honfoglaláson szemem hallatára,
fülem láttára,
agyuk száz százalékát képesek kihasználni a haláluk pillanatában.
Visszaút nincs.
A szobor az egyediségében hisz,
amióta Berekfürdőn vagyok, az húsz.
Hisz tényleg eltelt húsz.
A húsz tényleg az elteltségben hisz.
Láttál-e már olyan szigort,
amellyel, ha húszon hugyoztak,
nem néztek le a sugárra egyszer legalább,
jó irányba megy-e?
Se hús-szor, se hússzor nincs az ideje az embernek lenézni,
vagy legalábbis bámulni kell olyankor lefelé folyton. Ki írja azt?
Húszonlesők. Esők, húson.
Elsőnek ússzon Marcella seme világa.
Ameddig tagolás, tegelés nélkül a semellát.
Haszonhuszak.
Hősz húrja zsong, jajong: húsz song a tájon.
Dallamuk: húsz darué. A szobrok sora rendezett.
Négyen megyünk az erdőben,
Tompa, Arany, Petőfi, Drozsnyik,
ja, az már öt, ha én ott is vagyok,
és ja, erdők közt nyílt terepen,
azt hiszem, rétnek hívják az ilyesmit,
benn vagy rajta,
nem tudom, mi a pontosabb, mert benne is, mélyen,
meg rajta is, felszínesen, földúlt földút,
újra és újra ugyanazt énekli a vékony, csőtésztaalkatú
sötét és rövid hajú alak, lehet, hogy nő.
A csőtésztáról sose tudom elsőre megmondani,
hogy makaróni, vagy spagetti.
Dehogynem tudom, azt is tudom,
milyen nemű az alak,
milyen a mai menü, amiben az elsőre meg nem mondható tésztája.
Éj szája,
éj száza zárul rá nyílt terepeire, terapeutája
utánatelefonáltat, Tompát, Aranyt, Petőfit keresi,
engem nem,
semébe mondom: Drozsnyik kell neki a legjobban.
Vers-drog: fű a témakazalban.
Újra és újra, az agyamra megy már,
igent mond, tapsol mindenki a ráadásra. Ráadnak húrra és túlra
is hallatszik, ahogyan az ütőerek
nemet verően húzódnak alapállásba.
Kitapinthatatlan a csend, akár a Tompa-emlékszobor
esőben mélázó, szomor-Kak árnyéka.
Ma sehol nem születik boldog írás, ma minden téma-bús.
Senki nem fikáz senkit, ma csak gondturhás orrokon,
fukar szájakon vesznek a még élők levegőt. A már nem élők orra
Sziránóéval rokon, ajkaik összevarrtak.
A zenekari árokból kilátszik a csellóslány egyik fontos,
intim hangöntő része.
Amikor belehúz, felnyög minden felérző ember,
a nők valamiért mélyebben.
A Drozsnyik-szobor árnyékában újabb hamismások:
Veronbika, Marcellrinya. A szóbokrokban szúrt titkaik
miatt a belehúzást is mélyebben érzik fel.
A róluk készült szobrok,
a róluk írt versek eget verően nem izgatják őket,
nem nyögik, nyöggetetik fel vérzékszerveiket.
Függelék
Újra és újra, háromszavakban. Dr. és Ozsnyik, Arany és Tompa, Por és hamu, Vogy és Muk, Petőfi és harc. Háromszavas műcímeket gyűjtök, melyek közepén az és szó szerepel. Vajon mi a közép? Tompa és Mihály. Drozsnyik és István. Nem Hófehérke és a hét törpe, A Mester és Margarita, A szépség és a szörnyeteg; ahol több a szó, ott több a szerelem. Bármilyen kor, szakma, téma, műfaj, műnem stb. szóborba jöhet; a Leg és Kézen fekvőbbeknél is jelölt a szerző. A végből és eredményből a műgyűjtőkkel együtt készült közösmű részleteiben elhangzik a tokaji vasútállomás Vasútgalériájában a Papp Tibor emlékére rendezett programon, 2020. november 16-án, Ézsiás István szoboravatóján; ez az Ézsiás-mű ma Drozsnyik Tompa-emlékszobra tőszomszédságában, a hernádkaki Vidám Páva Tompa Mihály Kultúrkert és Alkotóházban szóborzik.
Az Olaszliszkai Művésztelep és a Spanyolnátha Nemzetközi Mail Art Művésztelep rendezvényeként Ézsiás István képzőművész, az olaszliszkai Kelet-Európa Modern Képtár alapítója, Muha Mária kulturális menedzser, az olaszliszkai Kassák Szalon alapító vezetője, s a Spanyolnátha munkatársai tartottak megemlékezést a közelmúltban elhunyt, Tokajban született József Attila-díjas szerzőről, a Magyar Műhely alapító szerkesztőjéről. A megemlékezésen Papp Tibor és Ézsiás István közös alkotása, a Négyzetvers c. szobrot először láthatta a közönség. Az Újra és újra című közös alkotás Papp Tibor emlékére ott, és a hernádkaki 27. Önök kerték Spanyolnátha Kertfesztiválon is megelevenedett. A Fészbukon 373 hozzászólás, még több hozzászólás a hozzászólásokhoz, közel 300 közreműködő 500 műsorolása. Drozsnyik, Ézsiás, Olaszliszka, Hernádkak, Miskolc összeér.
A gyűjtők által használt jelölések, többek között: animáció, bábfilm, dal, dráma, elbeszélés, festmény, film, hetilap, könyv, könyvsorozat, magazin, mese, mesefilmsorozat, novella, novellaciklus, opera, partitúra, pásztorjáték, rajzfilm, regény, széphistória, tanulmány, vers, verseskötet, zenekar.
Az Újra és újrába válogatott műcímek: Aeneas és Dido; Angyalok és démonok; Arc és hátraarc; Ármány és szerelem; Aucasin és Nicolete; Balkon- és terasznövények; Batman és Robin; Berzsián és Dideki; Bírákhoz és barátokhoz, Bob és Bobek; Bogyó és Babóca; Bűn és bűnhődés; Büszkeség és balítélet; Csók és Könny; Dalok és táncok; Daphnisz és Chloé; Dempsey és Makepeace; Dido és Aeneas; Diótörő és Egérkirály; Egerek és emberek; Élet és Irodalom; Észlelés és fantázia; Fancsikó és Pinta; Fantázia és fúga; Fanny és Alexander; Fekete és fehér; Félelem és reszketés; Franny és Zooey; Gargantua és Pantagruel; Háború és háború; Halhatatlanság és Apollón-vallás; Hamu és ecet; Hamu és gyémánt; Hús és sakk; Igazság és módszer; Jancsi és Juliska; József és testvérei; Kép és mítosz; Keresztutak és labirintusok; Kicsibácsi és Kicsinéni; Királyért és hazáért; Koldus és királyfi; Korona és csörgősipka; Kököjszi és Bobojsza; Láng és fény; Leo és Fred; Leona és Leó; Rész és egész; Rómeó és Júlia; Kultúra és varázslat; Szőlő és pince; Meztelenek és holtak; Költőnk és kora; Trapéz és korlát; Centrum és redivivus; Művészet és realizmus; Idő és ítélet; Utak és távlatok; Kulcs és kard; Sosztakovics és Sztálin; Mazsola és Tádé; Háború és béke; Sámson és Delila; Starsky és Hutch; Tango és Cash; Értelem és érzelem; Bűn és bűnhődés; Orfeusz és Euridiké; Stan és Pan; Levitálók és tüzek; Lolka és Bolka; Macska és egér; Matild és Margaréta; Mazsola és Tádé; Megnevezés és szükségszerűség; Méz és Bors; Moha és Páfrány; Mustármag és levendula; Művészet és fejlődés; Nárcisz és Psyché; Narziss és Goldmund; Nyitány és jelenetek; Őrizz és védj; Palota és kunyhó; Pettson és Findus; Por és hamu; Robin és Marion; Rövidítések és jelek; Skálák és akkordok; Sör és perec; Spejbl és Hurvinyek; Susánka és Selyempina; Susi és Tekergő; Szépség és szomorúság; Színek és évek; Szonáták és partiták; Szög és olaj; Szőlő és pince; Szőlőcske és halacska; Tegnap és ma; Tom és Jerry; Troilus és Cressida; Tücsök és Bogár; Vagyonom és fegyvertáram; Vér és arany; Vér és mahagoni; Virág és pillangó; Vörös és fehér; Vörös és fekete; Zűrzavar és korabánat.
Műszerzők: drMáriás, Weöres Sándor, Bálint Ágnes, Sven Nordqvist, Adam le Bossu, Hermann Hesse, Palágyi Menyhért, Petőfi Sándor, Václav Bedřich, Josef Skupa, Ronald Graham, Rejtő Jenő, Hans-Georg Gadamer, Friedrich Schiller, Władysław Nehrebecki, Török Sándor, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, Johann Sebastian Bach, Zdeněk Smetana, Dan Brown, Ron Howard, Kosáryné Réz Lola, Jane Austen, Hamilton Luske, Clyde Geronimi, Wilfred Jackson, Radnóti Miklós, Hidas Frigyes, Balassa Sándor, Bárdos Lajos, Bartók Béla, Binder Károly, Pozsár Máté, Bozay Attila, Barczy Zoltán, Somogyi Győző, Kassák Lajos, Kaffka Margit, William Somerset Maugham, Wota Wehmeyer, Hermann Hackstein, Longosz, E. T. A. Hoffmann, Ingmar Bergman, Lázár Ervin, Henry Purcell, Baka István, Saul Kripke, Andrzej Wajda, Krasznahorkai László, Jánossy Lajos, Kölüs Lajos, Bor Ambrus, Geoffrey Chaucer, Maurice Lever, J. D. Salinger, Garaczi László, Ady Endre, Csaplár Vilmos, Bán Zoltán András, Esterházy Péter, Kavabata Jaszunari, Kerényi Károly, Mark Twain, Günter Grass, Thomas Mann, Søren Aabye Kierkegaard, Stendhal (Marie-Henri Beyle), William Hanna, Joseph Barbera,Grimm, Tóth Pál, Weisz Béla, Vladimír Jiránek, Jaroslav Pacovsky, Jiří Sebánek, Francois Rabelais, Pilinszky János, John Steinbeck, Peterdi Pál, Dániel András, Eisemann György, Szabó Lőrinc, Gyenge Zoltán, Lin Yutang, Ernst Gombrich, Raoul Allier, Szilárd Gyula, Norman Mailer, József Attila, Pilinszky János, Kabdebó Lóránt, Pintér Zoltán, Jánosi Zoltán, Cs. Varga István, Fellinger Károly, William Shakespeare, Ordódy Katalin, Tolsztoj, Saint-Saëns.
Műcímgyűjtők: Abafáy-Deák Csillag, Anikó Megyeriné Kovács, Anna Szele, Árvai István, Badacsonyi Ferenc, Bakos András, Balla D. Károj, Balla Teréz, Balogh Attila, Balogh Robert, Barbara Dobos, Bartos Erika, Becsy András, Bibók Bea, Broda Éva, Csáki Kata, Cselenyák Imre, Cservenka Rita, Csintalan András, Csonka Lászlóné, Dan Diamant, Deák Botond, Dienes Ágnes, Dobogné Dancs Zsuzsanna, Dr. Darag Péter, Draskovich Edina, Dunai Andi, Emőke Lipcsey Andersson, Eszter Bordás, Éva Kovácsné Sándor, Éva Tóthné Szűcs, Evelyn Oroszi, Falcsik Mari, Fandl Ferenc, Finta Éva, Fodor Zoltán, Fried Noémi Lujza, Gábos József, Halmai Margó, Harkai-Vass Éva, Hartmann Hilda, Havas Katalin, Hoffmann Márta, Horácz Olivér, Horváth Tamás, István Luzsicza, Janka Turcsányi, Jóna Dávid, Juhász Edina, Juhász Rita, Kázsmér Veronika, Kégl Ildikó, Kéninger Judit, Képes Gábor, Keszei László András, Kincses István, Király Farkas, Köves István, Lajtos Nóra, Láng Eszter, Leena Rocklin, Lukács Klára, M. Tóth Géza, Madaras Attila, Marosvári Kata, Máté Ági, Mezősi Miklós, Nagyné Helczmann Mónika, Noth Zsuzsánna, Nyilas Atilla Richárd, Nyulász Péter, Oberczián Géza, Oleg Lazarev, Orosz Adél, Parázs Johanna, Pazár I. Éva, Petrány Mihály, Polgár Balázs, Porczió Veronika, Rozmann Ágnes, Rózsa Zsóka, Sáray Ákos, Simon Adri, Sós Dóra Gabriella, Stankovics Marianna, Szabó Jenő, Szabó Palócz Attila, Szabó Zoltánné Dóra, Szalóki Gabriella, Szebeni Péter, Szekrényes Miklós, Szurmai János, Tenczer Tamás, Tihanyi Ágnes, Torma Galina, Toroczkay András, Turbuly Éva, Vass Levente, Vass Nóra, Vidéki Bianka, Vozáry Viktóra, Weber Kristóf, Zelki János, Zoltán Árpád Zselicky, Zs. Nagy Izabella, Zsubori Ervin.