Hosszú évtizedek óta vágytam Japánba. És tavaly végre eljutottam. A végtelenül szertartásos, kiszámított, szégyenkultúrára épülő, mégis csodálatos Japánba. Itt mindenki introvertáltnak tűnik, de éppen ebben áll a japán világ ereje, ahol az energiákat befelé vezetik, ezáltal minden a tökéletesség és precizitás megtestesülése. Ettől az ételek sem különböznek, és persze tálalásuk sem, sőt.
Még a legegyszerűbb leves is tökéletesen harmonikus összetevőkből áll, komplex és változatos – ízben, állagban, színben, textúrákban. A japán ramen ennek az iskolapéldája – hogy lehet egyszerű, de igen tudatosan megválasztott összetevőkkel szemet és ízlést gyönyörködtető ételt varázsolni.
A ramennek végtelen számú változata van, ami az összetevőket illeti. De a kompozíció lényege azért állandó:
- alaplé; lehet csontleves, hús- vagy zöldség-alaplé, karakteres, erős
- tészta; nagyon sok fajtája van, de legjobb talán az udon tészta, ami hajdinából vagy búzából készül
- fehérje; marha, csirke, rák, hal vagy tofu
- tojás; leginkább olyan 3-4 perces – nem folyik a sárgája, de nem is kemény
- zöldségek; viszonylag kevés, de látványos, színükkel és eltérő állagaikkal hozzájárulnak a ramen vizuális ínyencségéhez
- szószok és fűszerek
Az én ramenem összetevői
- csirke alaplé
- hajdina udon tészta
- haldarabok és rákok belefőzve
- félkemény tojás
- pak choi darabok, kevés hajszálvékonyra szeletelt répa, esetleg gombaszeletek
- kevés mizo paszta, halszósz és lime-lé
- koriander

Elkészítés
Az elkészítés rendkívül egyszerű, leginkább „építkezésnek” nevezném. Az összetevőket előkészítjük, a tésztát megfőzzük, majd a forró alaplében komplettáljuk. A megjelenés – az összetevők elhelyezése, egymás mellettisége – nagyon fontos.
Az evőpálcika, a széles szájú porcelán kanál és persze a szebbnél szebb ramenes tálak is részét képezik az impressziónak.
Fotók, szövegek: Hoffmann Márta | Kajakóma-klip: itt









