Hoffmann Márta: Japán ramen

Hosszú évtizedek óta vágytam Japánba. És tavaly végre eljutottam. A végtelenül szertartásos, kiszámított, szégyenkultúrára épülő, mégis csodálatos Japánba. Itt mindenki introvertáltnak tűnik, de éppen ebben áll a japán világ ereje, ahol az energiákat befelé vezetik, ezáltal minden a tökéletesség és precizitás megtestesülése. Ettől az ételek sem különböznek, és persze tálalásuk sem, sőt.

Még a legegyszerűbb leves is tökéletesen harmonikus összetevőkből áll, komplex és változatos – ízben, állagban, színben, textúrákban. A japán ramen ennek az iskolapéldája – hogy lehet egyszerű, de igen tudatosan megválasztott összetevőkkel szemet és ízlést gyönyörködtető ételt varázsolni.


A ramennek végtelen számú változata van, ami az összetevőket illeti. De a kompozíció lényege azért állandó:

  • alaplé; lehet csontleves, hús- vagy zöldség-alaplé, karakteres, erős
  • tészta; nagyon sok fajtája van, de legjobb talán az udon tészta, ami hajdinából vagy búzából készül
  • fehérje; marha, csirke, rák, hal vagy tofu
  • tojás; leginkább olyan 3-4 perces – nem folyik a sárgája, de nem is kemény
  • zöldségek; viszonylag kevés, de látványos, színükkel és eltérő állagaikkal hozzájárulnak a ramen vizuális ínyencségéhez
  • szószok és fűszerek

Az én ramenem összetevői

  • csirke alaplé
  • hajdina udon tészta
  • haldarabok és rákok belefőzve
  • félkemény tojás
  • pak choi darabok, kevés hajszálvékonyra szeletelt répa, esetleg gombaszeletek
  • kevés mizo paszta, halszósz és lime-lé
  • koriander

Elkészítés

Az elkészítés rendkívül egyszerű, leginkább „építkezésnek” nevezném. Az összetevőket előkészítjük, a tésztát megfőzzük, majd a forró alaplében komplettáljuk. A megjelenés – az összetevők elhelyezése, egymás mellettisége – nagyon fontos.

Az evőpálcika, a széles szájú porcelán kanál és persze a szebbnél szebb ramenes tálak is részét képezik az impressziónak.


Fotók, szövegek: Hoffmann Márta | Kajakóma-klip: itt