Megrekonstruált szószedet
Vass Tibor Testkultúrájából,
a szerző 40. születésnapjára
Megindul megint megíródni,
ívet, jegyzőkönyvet, jelentős jelet,
golyóimon gombát, izgató izmokat,
közlányról közlönyről dudorászni durván,
likőrkülönlegességet lökni magyarul.
Has-adó hasán hasonlat,
még minden nagy neki,
érintésem erotikusan érti,
szereti szerintem szerszámom,
lelki lengőm libidó.
Megyek melleinek, hozzáérek, igen,
csipke csöcsformáján kapálok kaptafát karóhoz,
bikinivonalán billentyűzet, vágva vágyás,
szárnyas szent szentem szenved,
gondolás gondolataiban szeretne magokat magokkal,
gátlás gatyáim babrálva babramunka,
félidőkben felizgul, tombol torkán tortúra.
Megteszem, megtette,
megtettem, megtoszom.
Öröme örömének örül, százszor szeret,
szóval tartja lengő lengőmet,
nyugodtan nyugtatva nyújtja,
testálja testemmel testének testére.
Legtöbbször lehetek lehetetlen,
egymáson egyszer-egyszer,
egyszerre magunk magunkat,
egyszerűen együtt testesnőzni testet,
versírásra versírással illően írni,
neked, nékem, néki: nekivadult némáknak,
kunmarcellázni kurrens kutyáinak.
Hallucinálok, halmozott halott,
álmokat álomba alomra (rutinszerűen soha),
hamarjában hamismás fejemre fekszek féktelen
– balatoni balladában ballépés –,
arcom árnyék árnyékolja,
fémion-koncentráción fenekem fennáll,
utálatosan utánam vakarják.
Agyát, ágyékát ágyra, ahányszor áhítozom,
összes szőrös, tudom (gyakran gyantázza gyászban),
Szinva-parton szívatom szívből, sóhajtson sokadszor.
Végtére végzek,
elterül, elterülök,
meghaltam melle mellett.
Presszó, pusmogás,
boldog boltban bontódik bor,
fekve félédes feles,
kohóba koktélt, padlószőnyegen pálinkát
(alkatilag alkoholfogyasztás),
búcsúkon büfébe díszes disznóságok
leírhatatlan lélekvándorláshoz.
Vércukra vérengzik, hajhássza hájjal,
otthonában otthoni óvszerekkel öleli,
másnaponta máson mást,
testtömegindexe testületnek
– vendégkörétől venni versírást? –,
lelkileg lelumpenezték,
lemásolták feleslegesen férfiak,
pirosmás pirulákat pisál, pityerészhet.
Rondószerűen rontott
zempléni zúza-gyomrát megáhítom,
lelkem lelkestül lelkét,
ropogósan ropogva,
vérkép, vérkör versben,
szarvashát szavak.
Maradjunk, Marcella megmondta: megy,
karamell karének kárhoztatja karókon,
emléke emlékemnek, emlékének ének,
Kossuth-téren kőfaragónak.
Elsősorban éltem –
megértem, megírtam, megjelent,
megrekonstruálja.
2008. július 18.
Megjelent az Arnolfini Paperbook 37. kötetében.
