Karanténpékség #2 – Székelyhidi Zsolt

Street Food a lakásban

A szobába szorult lelkek, ha a helyváltoztatás fizikáját nem vehetik készpénznek, belső kirándulásokat terveznek saját tömegközéppontjuk körül. Márpedig az a pont nem máshol, mint a köldöküknél található, ahol pedig köztudottan az emésztőrendszer foglal előkelő helyet.

Az emberek a lelkük alatt, a szájuknál nagy levegőt vesznek, és akkurátusan képzelődni kezdenek. Mi jut eszükbe, ha önmagukról van szó? Természetesen minden olyan, ami a lakásukon kívül található és finom. Bár kétségkívül egy csapolt sör is ebbe a kategóriába sorolandó, az emberek, ha a tömegközéppontjukról (és annak térbeli elhelyezkedéséről) van szó, az étkezést helyezik látóterükbe. Kvázi elmennének enni. Ételt áramoltatnának az említett pont felé.

Az étel áramlása, persze, összetett fogalom. A folyamathoz elengedhetetlen feltételek közt a növények és az állatok beszerzése és feldolgozása szerepel. E két fontos összetevőt aztán megfelelő módon egymáshoz illesztve a fenti problémára gyors és hathatós megoldás születhet.

A szobába szorított lelkek tehát gyors megoldásra vágynak. Ha már étel és gyors, adja magát a manapság divatos street food. Ez a két szó meg is alapozza a továbbiakat, egyben kijelöli a táplálék milyenségét, mennyiségét, külalakját és hát az ízeit.

Mondjuk ki: marhaburger.

A két lélek közül a női liszttel és tojásokkal számol, a férfiúi pedig grillserpenyőt láttamoz, gázt (vagy villanyt) kapcsol és égetni akar. A női lélek a burger részt gyúrja, a férfi marhadarát formáz. A nő dagaszt-keleszt, a férfi lapogat-kerekít. Az egyikük sört is kortyol a munka biztos sikerét elősegítendő. Na jó, egy gin-tonikkal kontráz rá a másik. Így még tutibb a siker.

A hamburger ham része (magyarul hamm) a grillserpenyőn, a lakásbelsőt betölti az érzéki füstszag a tömegközéppontban megszólal a csengő(t helyettesítő korgás). A bucik bucognak a sütőben, a lebarnulás foka jelzi a készültséget.

A zöldségek szelődnek, a sók szóródnak, a szósz szószul. Meghívott lelkeink (mert hát négyszemélyes tömegközéppont-laktatás van tervben) segédkeznek. Az ivásban is, ami a sikerhez vezető füstös út záloga.

Meg kell állapítanunk, az otthoni étkezés bizonyos mértékben hasonlít az utcaira. Jellemző a habzsolás, a hirtelen jóllakás és a rosszullétig evés. A különbség annyi, hogy az étel nem akar elfogyni. Van még! Sok maradt! Muszáj az erkélyre menni és kiadni a gőzt. Átgondolni az egészet. Nagy levegőt venni a lélek alatt, a szájon át. Esetleg vidáman viselkedni…

Fotók, szöveg: Székelyhidi Zsolt, FoToNFotó | Konyhai munkálatok: Barbély Virág és Székelyhidi Zsolt


A fenti képes beszámoló a Kenyérsütés című Házi feladat-projektre érkezett, amelynek felhívása így hangzott: „A tavaszi karanténidőszak emblematikus tevékenysége az otthoni kenyérsütés volt (zsemlét, cipót, kiflit is beleértve). Ha túl vagy rajta, s lefényképezted, kérjük a fotóját; akár többet, ha többször is megtörtént. Ha még nem került sorra, örülnénk, ha belevágnál még a fesztivál előtt, s küldenél fotót a végeredményről. Ha tartozik hozzá történet, azt is örömmel várjuk.”