A fesztiválok ideje alatt a kertben vagy egyéb terekben bemutatott performanszok, akciók, megmozdulások.
„Mert a sült kolbász verhetetlen, a maga végtelen egyszerűségével, primitív ösztönlénységével. Ahogy egyesíti magában a sült szalonna hasonlóképp ellenállhatatlan illatát a legmagyarosabb, legautentikusabb, leghazaibb, kalocsai mintás terítő nélkül is helyjelölőként működő fokhagymás-paprikás illattal. És ahogy mégiscsak egyedi, mindentől különböző, csak rá jellemző sült kolbász illata van. Amiből bizony bármikor képes az ember repetázni.”
+ + +
Kezdettől fogva világos volt, hogy egy fesztiválon, amelynek témája a retró, Sós Evelinnek valamilyen módon fel kell tűnnie a résztvevők között.
+ + +
Mint a Néprajzi Múzeum „A műanyag” című kiállításának egyik kurátora, Torma Laci bemutatott néhány tárgyat, színesítendő az Arnolfini Fesztivál retrokínálatát.
+ + +
A kollázsokat három „manöken” – Hurth Edina, Láng Eszter és Németh Janka – mutatta körbe. Miközben a járda-kifutón végiglejtettek a képekkel, Németh Bea csodálatos nemezkalapjait és Hurth Edina színpompás nemezsáljait viselték.
+ + +
Francia kártyával játszottuk, élőszereplős verzióban…
+ + +
A fesztiválra hozott 3 húszforintossal lehetett nevezni az egykörös játékra. A versenyzők a járda végében vették fel a dobópozíciót, s feladatuk az volt, hogy elhajított érméjük minél közelebb álljon meg a három méterre lévő diletációs vonalhoz.
+ + +
21 játékos jelentkezhetett snóblizni, amelyből ezúttal egyetlen kört játszottunk le: mindenki eldugott a kezében nulla, egy, kettő vagy három pénzt/kavicsot, majd megtippelte az összesített darabszámot.
+ + +