A munkám során, a segítő beszélgetések alkalmával, az egyensúly mint paradoxon rendszeresen megjelenik. Nagyon sokan vágynak az egyensúlyra, de gyakran nem is tudják, hogy tulajdonképpen mi ez. A jin-jang jut eszünkbe róla, a fekete-fehér, az igen-nem.
Amikor valaki azt mondja nekem, ő tudja, mi az egyensúly, megkérdezem tőle: ha feldobunk egy pénzérmét, akkor mennyi az esélye annak, hogy fej lesz, és mennyi, hogy írás? A leggyakoribb válasz a fifty-fifty. Én pedig ilyenkor azt szoktam mondani, képzeljük el, hogy feldobjuk azt az érmét, leesik, pörög-pörög, majd megáll az élén… És hogy lehetséges-e ez egyáltalán? Ha belátjuk, hogy lehetséges, akkor tulajdonképpen a kimenetek esélye már nem 50-50, hanem 33-33-33 százalék.
Ez a fajta gondolatkísérlet megmutatja, az ember képes-e „megchallenge-elni” magában, hogy az egyensúly tényleg feketéből meg fehérből áll-e. Ennek a tíz kifüggesztett aforizmának, amelyekben saját gondolataimat próbáltam egy-egy mondatban megfogalmazni, hasonló a célja. Ha meg merjük kérdőjelezni azokat a gondolatokat, amelyekben biztosak vagyunk, akkor végtelen mezőkre juthatunk el. Ehhez kívánok jó gondolkodást.
Elhangzott 2025. 5. hó 25-én Szigetszentmiklóson, a 25. Arnolfini (Egyensúly) Fesztiválon, Zsubori Barnabás Aforizmák egyensúlykeresőknek című installációs kiállításának felvezetéseként | Mondatok, feliratok, installálás: Zsubori Barnabás | Fotók: Kovács Zoltán, Székelyhidi Zsolt, Zsubori Ervin | > A mondatok