A belső és külső transzformáció, illetve a helyek közötti kapcsolat megértése lehetővé teszi számunkra, hogy mélyebben átlássuk a Nejang jóga huszonnégy gyakorlatát, és azt, hogy ezek hogyan kapcsolódnak a finom anatómiához. A Nejang gyakorlatok nagyon egyszerűen végrehajthatók, ugyanakkor igen mélyrehatóak is. Jobban megérthetjük ezek mélyebb, spirituális jelentőségét, ha elgondolkodunk e jóga nevének jelentésén (né jang), amely „a lakóhelyek” vagy „helyek” megtisztításaként fordítható le. Egy adott szinten a né vagy „hely”, amelyet minden egyes Nejang gyakorlatban megtisztítunk, finomítunk vagy művelünk, a test egy adott pontját vagy régióját jelenti. Ahogy az olyan gyógyító terápiákban, mint a masszázs, az akupunktúra vagy a moxibustion, a né itt is a test speciális életfontosságú pontjait jelenti, amelyek manipulálása befolyásolhatja energiáink áramlását és elősegítheti a gyógyulást.
A né-nek azonban más jelentése is van. A né a tibeti nyelvben az ember „otthonát”, a vallási gyakorlatok különleges helyét, valamint az istenségek és szent erők különleges „lakhelyét” jelenti. Amikor a tibetiek azt mondják, hogy zarándoklatra mennek, azt értik alatta, hogy „találkozni/látogatni” vagy „körbejárni a né vagy [szent] lakóhelyet”. A tantrikus jógában, amikor kapcsolatba kerülünk a tsa, loong és thiglé testünkkel, elkezdjük felfedezni a szentet és az istenit önmagunkban és önmagunkként, a saját megtestesült tapasztalatunkban. A tantrikus jógagyakorlat olyan, mint egy belső utazás, egy finom, belső zarándoklat.
Bármilyen erőteljes és átalakító áldást vagy energiát is érzünk egy külső szertartásban vagy a külső táj valamelyik jellegzetességében, csak azért vagyunk képesek megtapasztalni, mert ezek az energiák a saját lényünk részei is. Nem véletlen tehát, hogy huszonnégy Nejang gyakorlat létezik. Mindegyik megfelel a tantrikus buddhizmus úgynevezett „huszonnégy szent helyének” vagy zarándok- és gyakorlóhelyének.
A huszonnégy szent hely eredetileg az indiai tantrikus buddhizmus keretében alakult ki, és a tibeti buddhista hagyomány néhány legfontosabb Highest Yoga Tantra szövegében szerepel. Ezeket a szent helyeket úgy értelmezték, hogy belső energiákkal, spirituális tapasztalatokkal és finomtestjóga-gyakorlatokkal korrelálnak. Ugyanakkor fizikai helyszínek is voltak, amelyek az indiai tájban szétszóródtak. A tantrikus buddhista jóginok és jógik ezeken a zarándokhelyeken találkoztak, hogy együtt gyakorolják a belső tantrikus jógagyakorlatokat és a csoportos rituálékat.
A különböző indiai zarándokhelyek bizonyos különleges külső jellemzőit úgy értelmezték, hogy azok a finom anatómia és a kevésbé látható, belső jógikus folyamatok aspektusainak felelnek meg. Mivel az egyéni gyakorló Vajra teste vagy „testmandalája” végső soron egyenértékű vagy tükröződik a táj külső Vajra testében vagy szent mandalájában, e helyek meglátogatásával és az ottani beavatott társakkal való találkozással és gyakorlással a tantrikus buddhista jóginok és jógik képesek voltak támogatni és megerősíteni gyakorlataikat, és teljes mértékben felismerni a külső és belső világ nem-dualitását.
Amikor az Indiából származó tantrikus buddhista szentírásokat Tibetbe továbbították és lefordították, a tibeti mesterek az eredeti huszonnégy indiai helyszínt elkezdték összekapcsolni a számukra Tibetben és a Himalájában elérhetőbb szent helyekkel és erőhelyekkel. Mivel ezek a mesterek megértették, hogy a huszonnégy né (vagy szanszkritul pitha) nem csupán pontok egy közönséges térképen, teljesen lehetséges volt számukra, hogy felfedezzék a huszonnégy indiai helyszín és az általuk megtestesített energiák és folyamatok otthonukhoz közelebbi megfelelőit. A tantrikus erőhelyek és más nagy zarándokhelyek meglátogatása ezen a bolygón erőteljes hatással lehet elménkre és gyakorlatunkra, de mint említettük, az olyan tantrikus írások, mint a Kalachakra Tantra, arra tanítanak minket, hogy az is lehetséges, hogy ezeket a szent helyeket csak a saját fizikai testünk járművét, az energiánk üzemanyagát és a saját tudatunk irányát használva látogassuk meg. Végeredményben egyáltalán nem kell utaznunk sehová, legalábbis nem hagyományos módon.
A tibeti tudósok évszázadok óta vitatkoznak arról, hogy az indiai és tibeti forrásokban említett szent birodalmakat és helyszíneket szó szerinti, külső helyszínekként, metaforaként, belső, transzcendens dimenzióként, vagy talán mindezeket egyszerre kell-e értelmezni.
A fenti szöveg a 24. Arnolfini (Négyzet) Fesztivál keretében megtartott workshop előadásának szerkesztett, utólag megírt változata, a benne szereplő – a Nejang jóga gyakorlataihoz kötődő – illusztrációk az előadás prezentációjában szerepeltek. A workshop során két gyakorlatrészletet a résztvevők is kipróbálhattak.
Kovács Zoltán riportfotói
