Számontartani fontos dátumokat ma már ezerféleképpen lehet. A falinaptár többet tud ennél. Egy évre a lakás vizuális része, kép a falon, ami havonta változik. Nem mindegy tehát, milyen tárgy ez, milyen képi világgal gazdagítja az életünket. Januárban feltenni a falra egy új kalendáriumot egyfajta újraindítás, ezért egyáltalán nem közömbös, miféle műremekkel fogunk bele.
A jelenlevők közül valószínűleg többen is tapasztaltuk, mennyire nem könnyű műfaj ez. Hatalmas felelősséggel jár kiváltani a lapozgatóból, hogy megkönnyebbülve felsóhajtson: végre május! Vagy rádöbbenjen: húha, itt a karácsony a nyakunkon.
Ha nincs koncepciód, csak lelkesedésed, augusztusnál jönnek a nehézségek. Siratod a februárban ellőtt patronokat, októbernél gondolkodóba ejt, van-e egyáltalán különbség az őszi hónapok között, novemberhez érve meg már alig várod, hogy végére érj az egésznek és kitartson az elán.
A Málna Stúdióban valószínűleg teljesen ismeretlenek az ilyesfajta nehézségek. Zsubori Eszter agya egy jól szervezett logisztikai központ és egy, az ujját a világszellem pulzusán tartó kurátor uniója, mely már mindent részletekbe menően kigondolt. Ezeken a naptárnégyzeteken csak látszólag terelődtek könnyedén össze a tárgyak. Ha komolyan szemügyre vesszük a csoportokat, tudományos kutatómunka nyomait fedezhetjük fel a csuda szépen kivitelezett, gyönyörű kartonra nyomott, lényegre törő, precíz, ám rendkívül kedves és minden hónapban töretlen életörömet sugárzó rajzok mögött.
Magával ragad ez az érzés minden lapozáskor és átsegít a borús évszakokon. De lássuk csak, mire is gondolok!
Január… hát igen. Vége a karácsonynak, lassan kimegyünk a téli álomból, de nem sietjük el. Kidobjuk a karácsonyfát. Reggelente meleg zoknit húzunk a lábunkra, megetetjük a madarakat a teraszon, és ha nem fagytuk meg közben, elmegyünk korizni. Termoszban meleg teát viszünk magunkkal.
Februárban örömteli hír, hogy az egerek nem ették meg a kolbászt a kamrában. Elő a lekvárokkal! Kell jó sok szénhidrát, hogy megérjük a tavaszt. Egyelőre még csak a macska szőre meleg, úgyhogy ha kész a muffin, nyitva hagyjuk a sütő ajtaját.
Márciusban már ki-kijárunk a kertbe. Bár még csak a vakond kezdett ásni, lehet, hogy lassan nekünk is bele kéne nézni a kertészújságokba. Ha szerencsénk van, kezdenek kibújni az ősszel ültetett tulipánok. Reméljük, idén többen lesznek a méhek… Beüzemeljük a slagot és veszünk új öntözőkannát. Azt a helyes kis sárga gumicsizmát azért nem hagyjuk az üzletben.
Április. Fény a horizonton. Retekért nyúlunk a boltban, ábrándos arccal simogatjuk meg a primőr paradicsomok csomagját. Saját magjainkat elültetjük. Rozsdátlanítjuk a gereblyét. Megfőzzük a húsvéti sonkát. Nyúl fut át előttünk, útban az erdő felé.
Május! A műkorit görkorira, az autót biciklire cseréljük, túra után hamburgerbe harapunk. Megjelenik a szomszéd kutya a kertben, a többiek vidáman hempergőznek a park frissen nyírt füvén. Hamarosan Arnolfini Fesztivál! Reméljük, jó idő lesz!
Júniusban, nincs mese, irány a tenger. Mire itt tartasz a lapozásban, semmi más nem jár az eszedben, mint kint lenni a vízparton. Süssön a nap ezerrel. Legyen jó, szép és meleg a világ!
Július elsején leveszed a naptárt, hogy megfordítsd. Hú, szalad az idő… Állítsuk meg, vagy legalábbis próbáljuk meg lelassítani. Kalandra fel! Ha nem látogathatjuk meg a kígyókat és az egzotikus madarakat természetes élőhelyükön, akkor irány az állatkert. Készítsünk ananászkoktélt, nézzünk távcsővel a krokodil szájába.
Augusztusban minden nap dinnyét eszünk, fagyival hűtjük magunkat. Kanalassal és pálcikással. Jönnek a sirályok és kikapják kezünkből a hot dogot. Sebaj, van pizza, az úgyis túl nagy falat nekik. Citromot facsarunk jeges kulacsunkba. Mielőtt kilépünk a lakásból, pillantsunk a naptárra és jusson eszünkbe, hogy semmiképp nem hagyjuk otthon a napszemüveget.
Szeptemberben új korszak kezdődik. Iskola, munka, kirándulás az avarban, gombaszedés. A galócát mindenképp hagyjuk az erdőben! A mókusok új tölgyesek telepítésébe kezdenek. Tavasszal fedezzük majd fel, hogy a terasz cserepébe rejtett mogyorójuk zsenge hajtássá cseperedett. A szandált túrabakancsra cseréljük. Harkálykopácsolás vidám ritmusára szedjük fel a diót.
Az októbert is lehet pozitívan fogadni. Egy pohár borral kezünkben buzdítjuk az almaszedő sünöket. Harapjunk finom vilmoskörtébe és kísérletezzünk új tökreceptekkel.
November nyomorult, de Eszter naptárában tovább lapozva hirtelen eszünkbe jut, hogy hova is tettük az esőkabátot. Jön az őszi rózsa. Buzogányokat gyűjtünk a nádasban. A békák lassan kikapcsolják életfunkciójukat. Kezdhetjük a kísérletezést finom új teákkal.
December a készülődés jegyében kezdődik. Utazás, család, barátok, bejglisütés. Új díszeket szerzünk be a karácsonyfára. Becsomagoljuk az ajándékokat, leteszteljük az égősort. Maci ül a fa alatt, mint mindig. Elégedetten dörmögi: jól csináltad, Eszter!
Elhangzott 2023. május 27-én Szigetszentmiklóson, a 24. Arnolfini (Négyzet) Fesztiválon, a Konyhafal Galériában, Zsubori Eszter Naptárnégyzetek című kiállításának megnyitójaként | Rajzok, naptárdesign: Zsubori Eszter | Kurátor, instalálálás: Zsubori Ervin | A kiállítás részben kölcsönzött műtárgyakkal valósulhatott meg, külön köszönet a kölcsönzésért a Draskovich–Elek-gyűjteménynek, a Lakner–Hoffmann-gyűjteménynek és az Arnolfini Archívumnak | Riportfotók: Kovács Zoltán
Fotók: Hoffmann Tamás