Susanna Lakner: Sehol-sziget / Nowhere Island

A Sehol-sziget címet adtam ennek a mini kiállításnak. Az utóbbi idők – évek, hónapok – világeseményei folyamatosan rákényszerítenek, hogy szinte naponta felülbíráljam a világnézetemet és megpróbáljam új perspektívából szemlélni a dolgok állását. Mintha egy hatályon kívüli zónába kerültünk volna, ahol az addig érvényes szabályok újonnan keletkezetteknek adnák meg magukat. Hetente el kell döntenünk, mit követünk, mi az, amit el kell engednünk, és mi az, amiért harcolni érdemes.

A nagy szürrealista, Francis Picabia mondása, miszerint a fejünk azért kerek, hogy a gondolkodás irányát változtatni tudjuk, sosem volt időszerűbb. Hogy a tektonikus mozgások után visszatérünk-e a régi kerékvágásba, vagy a megváltozott körülmények között új irányt merészel-e venni a világ, az majd kiderül.

A nagy pestisjárványt annak idején a reneszánsz követte. Valami ilyesmiben bízom én is. Muszáj, hogy észrevegyük, zsákutcába kormányozódott a világ, és a többség/kisebbség reláción is volna mit javítani.


Elhangzott a 22. Arnolfini (Karantén) Fesztiválon, a szerző Sehol-sziget című kiállításának felvezetőjeként.


:: Susanna Lakner: Sehol-sziget (film)

:: Susanna Lakner: Sehol-sziget